Az ellenőrzés és az ellenőrzés megállapításának fogalmát, valamint az ellenőrzés által feltárt hibák minősítését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. § (3) bekezdése tartalmazza. A számviteli szempontból végrehajtott ellenőrzés, önellenőrzés azonban más jogszabályok előírásait is érintheti.
E cikk keretében az ellenőrzés, önellenőrzés Szt. szerinti minősítését, számviteli elszámolását, illetve más jogszabályokkal kapcsolatos összefüggéseit mutatjuk be.
1. Az ellenőrzéshez, önellenőrzéshez kapcsolódó számviteli fogalmak
Az ellenőrzés számviteli fogalma
Az Szt. hivatkozott előírása szerint ellenőrzés a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott beszámolóval lezárt üzleti év(ek) adatainak – a gazdálkodó, illetve az adóhatóság általi – utólagos ellenőrzése az önellenőrzés, illetve az adóhatósági ellenőrzés keretében. A fogalomból következik, hogy ellenőrzésről akkor beszélhetünk, ha a tulajdonos által elfogadott beszámolóban később hibát talál a vállalkozás vagy az adóhatóság. Így a hibák feltárása tekintetében nem bír jelentőséggel, hogy a beszámoló mikor kerül letétbe helyezésre, közzétételre.
Ha 2024. márciusában a tulajdonos a 2023. évi beszámolót elfogadta, de 2024. áprilisában kiderül, hogy a 2023-as beszámolóban hiba van, akkor a 2023-as beszámoló ellenőrzés keretében javítható, függetlenül attól, hogy a 2023-as beszámoló csak 2024. májusában került letétbe helyezésre, közzétételre.
A fogalomból következik az is, hogy nem az ellenőrzés számviteli szabályai szerint kell javítani azokat a hibákat, amelyek a hibafeltárás üzleti évével kapcsolatosak, mert ezek a megállapítások még nem a tulajdonos által elfogadott beszámolóhoz kapcsolódnak (az üzleti év még nem zárult le). Az Szt. 19. § (3) bekezdésének előírásából következően a hibafeltárás üzleti évéhez kapcsolódnak azok a megállapítások is, amelyeket az üzleti év mérlegfordulónapja és a mérlegkészítés időpontja időszaka között tárnak fel.
Az ellenőrzés megállapításának fogalma
Az Szt. előírása alapján ellenőrzés megállapítása az ellenőrzés során feltárt, az eszközöket/forrásokat, az eredményt, a saját tőkét érintő hibák és hibahatások, amelyek a beszámolóval lezárt üzleti évvel (évekkel) kapcsolatosak, a hatályos jogszabályi előírások nem vagy nem megfelelő alkalmazásából, helytelen értelmezéséből vagy nem megengedett, tiltott cselekmény elkövetéséből származnak. A számviteli elszámolás szempontjából az ellenőrzés megállapításával egy tekintet alá esik a szerződésmódosítással, a számviteli bizonylatok módosításával dokumentált, beszámolóval lezárt üzleti évet, éveket érintő gazdasági események könyvviteli elszámolásban rögzítendő jellemzőinek utólagos módosítása is.
A jelentős és nem jelentős összegű hiba fogalma
Az Szt. minősíti a hibákat. E szerint jelentős összegű hiba, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő – (előjeltől független) abszolút értékének együttes összege meghaladja a számviteli politikában meghatározott értékhatárt. Minden esetben jelentős összegű a hiba, ha a hiba feltárásának évében az ellenőrzések során – ugyanazon évet érintően – megállapított hibák, hibahatások eredményt, saját tőkét növelő-csökkentő, (előjeltől független) abszolút értékének együttes összege meghaladja az ellenőrzött üzleti év mérlegfőösszegének 2 százalékát, illetve, ha a mérlegfőösszeg 2 százaléka nem haladja meg az 1 millió forintot, akkor az 1 millió forintot.
Nem jelentős összegű hiba, ha a hiba feltárásának évében, a különböző ellenőrzések során, egy adott üzleti évet érintően (évenként külön-külön) feltárt hibák és hibahatások – eredményt, saját tőkét növelő/csökkentő – (előjeltől független) abszolút értékének együttes összege nem haladja meg a jelentős összegű hiba értékhatárát.
A vállalkozás a számviteli politikájában ennél alacsonyabb mértékeket is meghatározhat, viszont magasabb mértéket nem.
A jelentős/nem jelentős összegű hiba fogalmából következik, hogy a hiba Szt. szerinti minősítésébe nem tartoznak bele az olyan hibák, amelyek nem befolyásolják az eredményt és/vagy a saját tőkét (pl. rövid lejáratú kötelezettségek között mutattak ki hosszú lejáratú kötelezettségbe tartozó kötelezettséget, vagy passzív időbeli elhatárolások között mutattak ki rövid lejáratú kötelezettségként kimutatandó tételt, illetve lekötött tartalékban mutattak ki olyan tőkelemet, amelyet már fel kellett volna oldani tőketartalékba/eredménytartalékba).
Az Szt. hivatkozott fogalmából következik, hogy a tárgyévben külön-külön végrehajtott, korábbi üzleti évre vonatkozó önellenőrzések hibái és hibahatásai a tárgyév üzleti zárása keretében összeadódnak, és ez alapján kell minősíteni, hogy a hiba jelentős vagy nem jelentős összegű.
Az Szt. hivatkozott előírásaiból következően a hibákat és hibahatásokat előjeltől függetlenül kell figyelembe venni, így a minősítés tekintetében állandó szabályt lehet felállítani. Amennyiben a…
Üdvözöljük a HR Tudásbázis oldalon!